Napjainkban az egyre növekvő mértékű urbanizáció következtében, a lakosságunknak több mint a fele a mindennapi életben elszakad a természettől és zsúfolt, zajos városokban él. A felgyorsult technikai fejlődés következtében a szabadban végzett fizikai munka egyre kisebb területre szorul vissza, az ülőfoglalkozást űzők köre pedig egyre jobban nő. Teljesen érthető tehát, hogy a dolgozók felesleges szabad idejükben az irodai, üzemi munka után friss levegőre és napfényre, csendre, mozgásra vágynak. Közülük számosan a horgászatot, a szabad idő egészséges eltöltésének azt a módját választva, ami kiválóan alkalmas a kikapcsolódásra, és amit férfiak és nők, gyerekek és idősebbek egyaránt űzhetnek. Nem véletlen tehát, hogy a horgászok száma a legutóbbi évtizedben évről évre rohamosan nőtt, és 1979 végén már megközelítette a 225 ezer főt...
Horgász módszerek
Február elejét írjuk, az időjárás eddig nagyon kegyes volt hozzánk, legalábbis megkímélt bennünket a kemény mínuszoktól. De a horgászt nem a zavarják a hőmérő alacsony értékei, hiszen ma már kitűnő ruházati felszerelések állnak rendelkezésre a viszontagságok ellen. Sokkal inkább a halak kapókedvének kifürkészése és a jó helyen, jó időben való csali felkínáláson töpreng. De ember tervez, Isten végez.
Az úszós horgászat során mindenki szembesül azzal az alapvető, rendkívül egyszerűnek tűnő problémával, hogy miként lehet a leggyorsabban és legpontosabban besúlyozni a szerelék lelkét, az úszót. Különösen fontossá válik ez a kérdés, ha nem csak 1-2 úszó besúlyozásáról van szó. Közelednek a hideg téli esték, amikor jobb híján bőven jut idő a következő szezonba bevetendő komplett szerelékek elkészítésére. Ezt a munkát nagymértékben megkönnyíti egy praktikus, hasznos eszköz. Ezt mutatom most be.
Negyvenévnyi horgászat után, mi tekinthető egyáltalán hagyományosnak. Gondol-e valaki olvasóim közül arra, hogy anno dacumal a hatvanas években elment az ember egy sportszer boltba és húsz forintért vett egy vívó tőrpengét. A szomszéd bácsi seprűnyélből eszterga nélkül, kétnyelű késsel, törött ablaküveg darabbal és smirglivel kézre eső nyelet készített.
E kapásjelző eszköz működésére is igaz, hogy szinte magától értetődő elven alapul, ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a felfektetős szerelék rendeltetésszerű használata is pofonegyszerű lenne. Ez az úszó kifejezetten érzékeny a beállítási körülményekre, alkalmazási területei és szerelési módja kevés szabadságot hagy annak horgásznak, aki ezzel próbál eredményt elérni. Érdemes ezért az ilyen úszók sajátosságaival és működési elvük részleteivel is megismerkedni.
A kérdés költőinek tűnhet, hiszen erre az eszközre is igaz, hogy már nevével utal működési elvére. Ezzel az elvvel azonban célszerű részletekbe menően is megismerkedni, hiszen ez eredményességünket növelheti. A víz alá rendszerint nem látunk, de az úszó jelzéseit okozó valós történések azonosíthatók; ezek felismerését meg lehet tanulni.
Sokan sikerrel használnak feltolós úszókat, illetve olyanokat, amelyek feltolós kapások jó észlelését is lehetővé teszik. Számukra itt valószínűleg sok minden ismerős lesz, de talán ők is találnak újdonságot.
maradnak.
Egy horgász számára a horogszabadítás mindig valamiféle örömteli tevékeny-ség, hiszen kézben a hal, eredményes volt a szerelék és a csali felkínálása. A horogszabadítás nem csak a mélyre nyelt horog visszanyerését jelenti. Termé-szetesen a cikkem tárgyát képező eszközt, a horogszabadítót csakis mélyen nyelt horognál szoktuk kézbevenni.
Ennél nagyobb szentségtörést az átlag magyar horgász számára nem lehet el-követni. Olyan vízen, ahol hemzsegnek a pontyok, ki az az elvetemült aki mégis a kárászok nyomába ered. Kettő ilyen horgászról biztosan tudok, az egyik Pásztor István szakírónk, a másik pedig én.
Kérem a kedves olvasót, ne hamarkodja el ítéletét a címben jelzett horgászattal és a mi józan ítélőképességünkkel kapcsolatban, olvassa el a cikket és min-denre fény derül.
Mostanában sokkal kevesebb alkalmam nyílik a Tiszán horgászni, mert egy éve elköltöztem a folyó mellõl. Nem haragból tettem, hogy is tehettem volna, hiszen itt születtem és éltem 30 évet, valamint édesanyám is itt lakik. Úgy hozta az élet, hogy más munkahelyre kerültem, és csak hétvégéken van idõm a szülõi házat meglátogatni és egy kicsit horgászni a szeretett folyómon. Most is egy ilyen horgászatra indultam gyermekkori barátommal. A Tisza ezen szakaszán nem lehet igazán spiccbottal vagy rakóssal horgászni, - pedig legszívesebben mindig ezt tenném -, mert a parti fák ágai olyan összefüggõ alagutat képeznek, hogy a hosszú botokkal képtelenség dobni és bevágni. A rakós pedig a part meredeksége miatt nem használható, ugyanis a néhány évvel ezelõtti jégzajlás leszakította a partot, mely azelõtt lépcsõzetesen haladt a Nagy Folyóhoz.
Nagy várakozás előzi meg számomra mindig az őszt. Amiért nagyon várom, az sok évre visszanyúló szép emlékeket idéz fel bennem, s ez nem más mint a lehelet finom szerelékkel való pickerezés. Ilyenkor, ősszel, kedvenc holtágamon szertelenül hódolhatok ennek a kellemes időtöltésnek.
Az első szabad hétvégén, amikor mentesültem a házépítéssel kapcsolatos teendők alól, azonnal a közeli holtág irányába igyekeztem. A jónéhány hétvégényi munkával töltött várakozás egyre jobban késztetett a halakkal és a természettel való találkozá-somra. Előző este gondosan bepakoltam, illően felkészülve az "ünnepre". Azt hiszem minden horgász így van ezzel, hogy ünnep, -ráadásul nagybetűs - minden olyan óra és perc, amit a vízparton tölthetünk.
Sok barkácsoló hajlamú horgász nem riad vissza orsói saját kezű szétszedésétől, esetleg egyszerűbb javítások elvégzésétől. Nekik szeretnék néhány ötletet adni egy kis tuningoláshoz, amit érdemes összekapcsolni a holtszezon idején amúgy is esedékes tisztítással, karbantartással.
A külső tisztogatás után első a szétszedés. Az ismert, és magától értetődő dolgokról csak néhány emlékeztető: alkatrészek helyét, sorrendjét megjegyezni, balmenetet nem erőltetni ellenkező irányba, rugókat nem világgá ugrasztani, a legkisebb bigyóra, pöcökre, alátétre is nagyon vigyázni!
A felszerelés jellemzése
A bolognai név hallatán a nem horgászó embereknek a mártás jut eszébe. A horgászoknak, különösen a finomszerelékes tábornak egy bot, és az ehhez szervesen illeszkedő horgászmódszer ugrik be elsőként. A hazai horgászok szívesebben használnak más módszereket, mint pl. a feedert folyóvízen, mely szintén eredményes, de az úszós módszer egy kicsit több variációs lehetőséget kínál. Ezekbe a lehetőségekbe fogunk most bepillantani Ebben a cikksorozatban. Először magát a felszerelést tekintjük át.
A békés halak horgászatának első számú „fegyvere” az úszós szerelék. A fenekezéssel ellentétben, az úszózás sokkal szélesebb skálán variálható, a vízoszlop teljes magasságát le lehet a segítségével horgászni. Ha a küszök a felszínen szántanak, akkor egy fej felől csapott rövid ereszték a megfelelő, ha a fenékközeli dévérezésben látunk kecsegtető eredményt, akkor ennek megfelelően állítjuk be az eresztéket. A kezdő horgászok számára szeretnék néhány tippet adni, a szerelék összeállításához és biztonságos tárolásához.
Az elmúlt estéket az idei év fogási naplójának áttekintésével töltöttem. Magam is meglepődtem azon, hogy még nem úsztattam az idén egyetlen alkalommal sem. Teljesen kézenfekvő volt a dolog, hogy a legközelebbi kirándulás az úsztatás jegyében zajlik. Pillanatok alatt a Tisza vagy a Bodrog meglassult részei, csendes visszaforgói jelentek meg lelki szemeim előtt.
Már itt, a cikk elején szeretném leszögezni, a kedves olvasó csalódását elkerülve, hogy nem egy új horgászmódszerről fogok írni. A módszer a régi, finomszerelékkel veszem ma is üldözőbe a pikkelyes barátainkat, hogy élményszerzés után esetleg valamilyen hasznos következtetést is le tudjak vonni. Nem is horgászni indultam, csak egy kis vízlátogatásra. Nem rég költöztem Hajdúnánásra, s a helyi tavakkal szerettem volna egy kicsit közelebbről megismerkedni, először csak végig akartam járni a tavakat, az ígéretes helyeket megnézni. Az autómban állandóan ott pihen a horgászfelszerelésem egy része, s ha már a vízparton vagyok, gondoltam lehet, hogy érdemes beszerelni.