Hírek

A nagy kárókatona gyérítésének szükségessége az európai állományváltozások tükrében

A nagy kárókatona gyérítésének szükségessége az európai állományváltozások tükrében

A márciusi magyar horgászban megjelent az egyik, Nagy kárókatonával kapcsolatos írásom. Sajnos a szerkesztői munka nem úgy sikerült ahogy kellett volna, a megjelent ábra nehezen értelmezhető. A pontosítás kedvéért most eredeti formában, eredeti ábrákkal is kiegészítve közöljük az írást.

Egyre gyakrabban találkozom olyan állításokkal, - elsősorban zöld szervezetek részéről - hogy nincs szükség a nagy kárókatona állomány szabályozására, hiszen a magyarországi állomány ideértve a fészkelő állományt is, folyamatosan csökken. A nagy kárókatona azonban egy vonuló madár, érdekeinek megfelelően és nem az országhatárok mentén szabadon közlekedik egész Európa szerte, sőt azon is túl, így botorság, - bár igen hatásos és hangulatkeltő - kizárólag magyarországi adatokra és megfigyelésekre támaszkodni. Sajnos azonban az elmúlt évek európai adatai – már ha hinni lehet a különböző szaklapokban publikáltaknak - egyértelmű tendenciát mutatnak: a nagy kárókatona állománya folyamatosan és jelentős mértékben növekedett. A 2020 körüli, hozzávetőlegesen 1 millió egyedre becsült európai populáció mára megközelíti – egyes becslések szerint el is érheti – a 2 millió egyedet. Ez a növekedés nagyrészt a sikeres természetvédelmi intézkedéseknek, a szigorú jogi védelemnek és nem utolsó sorban a kedvező táplálkozási feltételeknek köszönhető.

abra1

A probléma ott kezdődik, amikor a természetvédelem sikere más élőlények és (gazdasági) ágazatok rovására válik. A nagy kárókatona rendkívül hatékony halfogyasztó, napi táplálékigénye egyedenként mintegy fél kg/nap hal. Tömeges jelenléte természetes vizeken és halgazdaságokban egyaránt komoly nyomást gyakorol a halállományokra, különösen az őshonos és a lassabban regenerálódó fajokra.

Az európai állomány növekedésével párhuzamosan a vadon élő állatfaj - ember konfliktusok is megszaporodtak, aminek okai egyben következményeiként a csökkenő halállományok, sikertelen természetes reprodukció, növekvő gazdasági károk figyelhetők meg. Mindez világosan jelzi, hogy a kizárólagos védelemre épülő megközelítés mára nem elegendő.

A kárókatona gyérítése nem a faj eltüntetését jelenti, hanem az állomány ésszerű, tudományos alapokon nyugvó szabályozását. Célja az, hogy az európai szinten megnövekedett populáció ne okozzon aránytalan károkat sem a természetes halfaunában, sem a halgazdálkodásban. A gyérítés – megfelelő keretek között – a természetvédelem részévé kellene válni, nem pedig annak ellentétévé, hiszen a nagy kárókatona táplálkozási sajátosságai a védett halakat is érintik! Az általam a Felső-Tiszán végzett táplálkozás vizsgálatok alapján az elfogyasztott halfajok darabszámát vizsgálva a védett halak aránya a táplálékában 27 %. Sajnos én úgy látom, hogy a védett halak a védett állatok között másodrendű állampolgárok. Azt gondolom, ha már egyszer védettek, ők is megérdemelnék a fokozott odafigyelést, egyáltalán nem indokolt a kettős mérce a madarakkal szemben.

abra2

(Fesztóry Sándor, 2019)

Európai példákra kitekintve a Rajna mellékfolyói esetében pl. kimutatható a kapcsolat a kárókatona-téli jelenlét és az őshonos márna- és paducállomány összeomlása között. Alpok előtere (Ausztria, Dél-Németország) egyes folyami szakaszokon az őshonos halfajok biomasszája 30–70%-kal csökkent intenzív kárókatona jelenlét mellett. Egyes Francia folyók esetében pedig a természetes utánpótlás hiánya nem magyarázható meg élőhelyromlással, kizárólag predációval.
Összességében elmondható tehát, hogy az európai állományadatok tükrében a kárókatona kérdése ma már nem a „védjük vagy nem védjük” dilemmáról szól, hanem arról, hogy képesek vagyunk-e felelősen kezelni egy túlszaporodott, bizonyítottan nagy hatású halfogyasztó madárfajt. A válasz egyre inkább az, hogy igen, vannak erre lehetőségeink, de ehhez a gyérítést, mint eszközt és legitim állománykezelési módszert konzekvensen alkalmazni is szükséges.
Végül álljon itt néhány konkrét, publikált, tudományos bizonyíték arra, hogy a nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo) igenis kimutatható károkat okoz őshonos halállományokban és azok reprodukciójában (mert vannak a témában megszólalók, akik szerint nincsen ilyen):

Carss, D.N. (2003)
Cím: Reductions in fish populations caused by cormorant predation
Folyóirat: Fisheries Management and Ecology
Megállapítás:
• A nagy kárókatona kimutathatóan csökkenti a természetes halállományok biomasszáját
• A hatás különösen erős folyóvizekben és sekély állóvizekben
• A csökkenés nem magyarázható más predátorral vagy halászattal

Cowx, I.G. (2002)
Cím: Interactions between fish and birds: implications for management
Folyóirat: Fisheries Management and Ecology
Megállapítás:
• A kárókatona nemcsak a mennyiséget, hanem a korosztály-szerkezetet is torzítja
• A reproduktív korosztály gyérülése több évig tartó állománycsökkenést okoz

Britton, J.R. et al. (2010)
Cím: Cormorant predation and fish population dynamics in rivers
Folyóirat: Ecological Modelling
Megállapítás:
• Modellezéssel igazolták, hogy már mérsékelt predáció is elegendő lehet a populáció összeomlásához
• A legérzékenyebbek: őshonos reofil fajok (márna, paduc, domolykó, kecsege)

Suter, W. (1995; 2002)
Cím: The effect of predation by wintering cormorants on grayling populations
Folyóirat: Journal of Applied Ecology
Megállapítás:
• A kárókatona közvetlenül csökkentette az ívóképes pénzes pér állományt
• A természetes utánpótlás nem tudta pótolni a veszteséget

Keller, T.M. (1998)
Cím: The food of cormorants in relation to fish populations
Folyóirat: Journal of Applied Ecology
Megállapítás:
• A kárókatona nem opportunista kisfogyasztó, hanem stratégiai ragadozó
• Előnyben részesíti az energetikailag optimális, őshonos halfajokat

Bégout Anras et al. (2004) – Franciaország
Cím: Cormorant predation impact on river fish communities
Folyóirat: Archiv für Hydrobiologie
Megállapítás:
• Folyami szakaszokon 30–70%-os halfaj-biomassza csökkenés
• Az élőhely minősége változatlan maradt → predáció az elsődleges ok

Veldkamp, R. (1995) – Hollandia
Cím: The impact of cormorants on freshwater fish stocks
Folyóirat: Ibis
Megállapítás:
• A téli koncentrációk kulcsszerepet játszanak a szaporodó állomány gyengülésében
• A kár nem lokális, hanem vízgyűjtő-szintű.

Fesztóry Sándor, 2026.

Online látogatóink

Oldalainkat 80 vendég és 0 tag böngészi

Cookie-k kezelése