Halfajok horgászata

Sügér II.

Sügér II.

A sügér horgászata II.
CSALIK 1.
Ha ragadozó halak horgászata kerül szóba, akkor szinte mindenki akaratlanul is a műcsalis horgászatra gondol, pedig élő csalikkal is eredményesek lehetünk. Valószí-nűleg ez nem véletlen, mert egy horgászboltba lépve nem az élő csalik kerülnek azonnal a látóterünkbe, hanem a tengernyi fajta, alakú, színkombinációjú műcsali, melyek az üveges pultban lapulnak vagy a falon díszelegnek.
A műcsali „nem kér enni”, ha egyszer megvettük és nem szabadított meg tőle egy hal s lett egy ragadozó testékszere vagy esetleg a mederfenék akadóinak dísze, akkor akár évtizedekig bizonyíthat, mennyire fogós.
 
MŰCSALIK 1.
A műcsalikkal foglalkozó első részben két fajtát szeretnék ismertetni, mindkettőt a sügérszülők veszélyes játékszernek tartják a sügérgyerekek szájában. Szerencsénk-re néha a szülők sem elég körültekintőek, sajnos kevés esetben.
Az egyik a leggyakrabban karabinerbe csatolt csali a körforgó, a másik pedig egy nálunk kevésbé ismert és használt apróság, a mormiska kerül nagyító alá. Kezdjük el a vizsgálatot.
Fegyvertáram leggyakrabban bevetett darabjai
 
Körforgó villantók: a sügerező pergető horgászok egyik kedvelt és legfogósabb műcsalija. Egy csali azáltal válik kedvenccé, hogy jó eredményeket produkál, amivel a horgász elégedett lehet. Ha ugyanaz a villantó több horgászvízen és különböző időjárási körülmények között is bizonyította eredményességét, akkor biztos helye van a csalis táskában. Az alábbiakban azokat a körforgókat szeretném bemutatni, melyek nálam már bizonyítottak és abból a bizonyos táskából sohasem kerülnek ki.
A körforgókról általánosan elmondható, hogy bevontatva kelnek életre és fejtik ki csábító tevékenységüket. Az is igaz azonban, hogy sok esetben nem bevontatás közben, hanem éppen akkor jelentkezik a kapás, mikor egy pillanatra megállítjuk az orsó hajtókarját. Egy újabb fordítás a karon és a hulló falevélből erőlködve a felszín felé törekvő sebzett csalihallá változik.
A körforgó villantókról még a legnagyobb jóindulattal sem mondható el az, ami a wobblerekről igen, hogy a préda alakját, mintázatát és mozgását élethűen utánozzák. Ezek ellenére, mégis sikeres csalik, mert rezgéskeltésükkel illetve vibráló színeikkel felkeltik a rabló szunnyadó ösztöneit és kapásra ingerlik.    
A rezgéseket a bevontatott villantó kanala produkálja. Itt érkeztünk el az első sarkala-tos ponthoz, milyen legyen a kanál alakja. Három fő típust különböztetünk meg:
 
A széles kanál nagyon lassú csalivezetéshez
 
- széles, szinte kör alakú kanál: rendkívül jól reagál a lassú bevontatásra is, in-kább a víz legfelső rétegében tudjuk vezetni, kb. 30 cm-re a felszín alatt. Pl. Mepps Bug, Bluefox Vibrax Shallow.
 
A leggyakrabban használt alak, a nyújtott
 
- nyújtott alak: a lekerekített végű nyújtott kanál az egyik leggyakoribb és leg-univerzálisabb forma. Kicsit mélyebben vezethető mint az előző csoport tagjai. Ideális esetben a felszín alatt 50-60 cm-rel. Pl. Mepps Aglia, Vibrax Original,
 
A fűzfalevél, az alsóbb vízrétegek vallatására
 
- fűzfalevél: a kanál két vége teljesen elvékonyított. Ezt a típust a víz alsóbb ré-tegeiben is felkínálhatjuk, vezetésekor viszont gyorsabb bevontatást igényel az előző típusoktól. Pl. Mepps Aglia Long
Az, hogy milyen alakú kanalat válasszunk az adott vízterület jellemzői határozzák meg. Elsősorban a mélysége.
Az alakon kívül fontos még a méret. Ezt a gyártók számokkal jelölik. Az alábbi táblá-zatból első ránézésre kitűnik, hogy az azonos számértékhez nem azonos súlyérték tartozik. Olyannyira, hogy még egy gyártó különböző modelljei is eltérő súlyúak. Az általam leggyakrabban használt darabok a 0-s körforgók. Láthatjuk, hogy fél gramm súlykülönbség van a Vibrax és az Aglia között. Ez a fél gramm hihetetlen mértékben befolyásolja a két modell dobási jellemzőit. A Vibraxnak kisebb méretű a kanala, ezért kisebb ellenállással vontatható, míg az Aglia nagyobb kanala jobban „veret”. Ellenben a nagyobb kanál és kisebb súly miatt kevésbé jól dobható az Aglia. Láthat-juk, hogy mindig a meghorgászni kívánt vízterület adottságaihoz kell igazodnunk. Ha nincs szükség távoli dobásokra használjunk Mepps-et. Az alábbi táblázat az egyes modellek és méretekhez tartozó grammban kifejezett súlyokat foglalja össze.
 
 
A sügérmintás csalival sokszor kiváltható az aggresszivitása
 
A megfelelő alakú kanál és méret után nem feledkezhetünk meg a kanál színéről sem. Kevés olyan szín van, amit a gyártók ne festettek volna rá műcsalikra. A sügér-horgászatban a piros, a narancssárga, a bronz és arany szín vált be nekem leggyak-rabban. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a sügér viselkedésénére jellemző kanni-bál hajlamot sem. Próbálkozzunk sügérmintás csalikkal, áttörést hozhatnak.
Számomra a legsikeresebb, a többi közül messze a legjobb eredményt a Mepps Aglia 0-s méretű bronz színű körforgója produkáltta.
 
Mormiskák: a mormiska egy rendkívül egyszerű és mégis nagyon hatásos sügércsali. Egyágú horog szárára ólomfejet öntenek és az ólomfejet középen átfúr-ják. A mormiska gyártás és a vele történő horgászat főleg a volt Szovjetunió horgá-szainak a tudománya. Manapság a globalizáció áldásos hatása, a nemzetek speciá-lis horgászmódszereinek nemzetközivé válása.
 
Néhány mormiska a rengeteg változatból
 
Ennek folytán hozzánk is eljutott ez a csali és módszer, bár nem egyszerű dolog ere-deti mormiskákat beszerezni hazánkban és egyszerűségükhöz képest eléggé borsos az áruk is. A fejek általában nincsenek megfestve, ólomszínűek. Festés közben vi-gyázni kell arra, hogy a parányi felfűző lyukat el ne tömítse a festék. Ez ellen úgy vé-dekezhetünk, hogy egy damilra felfűzzük a festeni kívánt mormiskákat és megfestjük a fejeket. Ezután a damilt feszítsük ki és húzzuk el egymástól a fejeket, hogy ne érje-nek össze, mert száradás után a festék az összeragadás pontján lekopik.  
 
A számomra legféltettebb darab
 
Féltve őrzött kincseim közé tartozik három darab eredeti fényezett mormiska. Ezeket közel húsz éve vettem a piacon az oroszoktól, igazi míves munka, aranyozott háttal és az egyik hal alakú, vésett mintával.
Ezek a csalik legjobban a twiszter fejekhez hasonlítanak, azzal a kivétellel, hogy a felfűző fülük nem a horog őble felőli belső oldalán van a fejnek, hanem a fej közepén lévő lyuk szolgál erre a célra. A fejformák a legváltozatosabbak lehetnek, gömb, kör-te, csonti, szúnyoglárva vagy kishal alakúak.
 
Így áll a helyesen felkötött csali
 

A damilra erősítése a csalinak a következő módon történik. Ujjaink között tartjuk a mormiskát úgy, hogy a horog öble felfelé legyen. A damilt felülről fűzzük át és úgy kötjük fel a mormiskát mint egy horgot. A kötés menetei a fej alatt találhatók. Ha jól végeztük a dolgunk, akkor a horog öble kissé felfelé fog állni.

Online látogatóink

Oldalainkat 38 vendég és 0 tag böngészi

Cookie-k kezelése