Halfajok horgászata

Sügér VI.

Sügér VI.

A sügér horgászata VI.

Az úszós sügérezés után, olyan módszereket szeretnék bemutatni, amelyeket ritkábban alkalmazzuk mint az úszózást. Ebben a részben a fenekező és a mormiskázó módszerrel ismerkedünk meg.
Fenekező horgászat
A fenekező horgászat elsősorban a hidegebb időszakban lehet eredményes a sü-gérhorgászok számára. Ilyenkor a sügér a meder mélyebb részeit keresi fel, itt tar-tózkodik szívesebben (A Sügér 3. rész Évszakonként máshol). Ezt a tényt minden-képpen figyelembe kell vennünk, mert ha nem a megfelelő mélységben keressük, akkor a rossz helyen, rossz időben szituációba esünk, nem lesz kapásunk. A sügérre történő fenekezés ideje az őszidő beálltával kezdődik és a kora tavasszal végződik (a jeges időszak kivételével). Tavasszal inkább, érdemes az úszós készséget előkészí-teni, mert a bágyadt napsugarak kicsalogathatják az apró halakat, amit a sügér nem hagy figyelmen kívül. Ne hagyjuk mi sem!
 
A legvéknyabb spicc látványosan jelzi a kapást
 
A fenekező horgászatra legalkalmasabb eszköz, a rezgőspicces horgászbot. A leg-erősebb spiccet is nyugodtan használhatjuk, mert a sügér vehemens kapásai úgyis jól látható bólogatások lesznek. Amennyiben a legvéknyabb mellett döntünk, akkor fantasztikusan szép görbüléseket láthatunk a sügerek előadásában.
 
A lebegtetett szerelék
 
Szereljük fel botunkat a legalkalmasabb szerelékkel. Ezekből a lehetőségekből sze-retném az általam két leggyakrabban használtat, a legbeváltabbakat bemutatni. A főzsinór végére egy T forgót kötök (2). A forgó derékszögben álló fülébe kötöm az előkét. Átmérőjének 0,14-est javaslok, semmiképpen nem indokolt a vastagabb, hi-szen ennek a szakítószilárdsága is több mint 2 kg. Az előke hosszúsága 20-25 cm. A horgot - ami 14-es - átszúrom egy hungarocell golyón (3), ami lehet színezett is, és felhúzom a damilra, közvetlenül a horog szára mögé. Ez a golyó fogja lebegtetni a csalit. A golyó furata egy idő után tágul, de nem kell megijednünk, feladatát továbbra is ellátja, mert a felhajtó ereje úgyis a felszín felé emeli.
A maradék fülbe kötöm az ólmot (1). Én kis méretű, forgóval egybeépített tányérokat használok, melyeknek a súlya 7 illetve 10 g. A polisztirol golyó méret választásánál legyünk tekintettel az ólom súlyára. Ha túlzottan nagy a golyó felhajtó ereje, akkor megemelheti a fenékről az ólmot.
 
Egy hagyományos, rezgős szereléken rajtavesztett tavaszi sügér
 
Természetesen használhatunk egyszerű fenekező szereléket is, amelyet a rezgő-spiccesen szoktunk alkalmazni békés halak horgászatához. A szerelék kialakítása rendkívül egyszerű, a főzsinór végére kötünk egy nagy fület, legalább 40 cm hosszút. A fület 2/3-1/3 arányban elvágjuk. A rövidebb szál végére kötjük az ólmot, a hosz-szabb szálra pedig a horgot. (Az előbbi szereléknél ismertetett méretek itt is helytál-lóak).
A felszerelés elkészülte után csalizzuk fel horgunkat. A sorozat hetedik részében a természetes csaliknál sorra vettem a favoritokat. Trágyagiliszta, apróhal, halszelet a legbeváltabbak, bármelyikkel próbálkozhatunk.
 
Trágyagiliszta, ínyenc sügéreknek
 
A kapás általában hevesen jelentkezik, lehetetlen nem észrevenni. Ha egy darabig nincs érdeklődés, akkor rántsunk egy keveset a damilon, hogy a csali megmozduljon. Másodperceken belül ott terem a közelben ólálkodó sügér és már indul is a fárasztás. Rezgőssel igen élvezetes a partra terelni a halat, ne fosszuk meg magunkat ettől az élménytől, ne használjunk durva botokat. A következő módszer sem igényel erős felszerelést.
 
Mormiskázás
A csali – amelyről a módszert elnevezték - formája rengetegféle lehet. A közös jel-lemző, hogy a horog fixen áll egy ólom fej vagy testben. Az ólomrész alakja általában gömb, vagy valamilyen nyújtott forma, de még a legnagyobb jóindulattal sem hasonlít azokhoz a parányi vízilakókhoz, amiket utánozni hivatott.
Szerelékünk a végletekig leegyszerűsített. Főbb alkotórészei a következők: bot, orsó és a kapásjelző. A bot nem igazán hasonlít a mi fogalmaink szerinti horgászbothoz. A hossza 20-50 cm közötti és anyaga sem az űrkutatásban használt anyagok egyike. Egyetlen kritériumnak kell megfelelnie, hogy eléggé kemény legyen, minimális ru-galmassággal. Ebben az esetben ugyanis a megakasztott halat nem a bottal fáraszt-juk majd, hanem egyszerűen a damilt megfogva. Számításba jöhet mint bot alap-anyag, a rakós levágott spicce, egyszerű műanyag pálca és így tovább.
Az orsó használatát a hal kiemelésekor szintén mellőzzük, így egyetlen funkciója marad, a damil gubancolódásmentes tárolása. A damilunk 0,08-0,10 közötti legyen, nem árt, ha megfelelően lágy.
A szerelék legfontosabb eleme a kapásjelző, amire szintén nem hatott az új idők szele, nem lett elektronikus, továbbra is az egyszerűség dominál. Anyagát tekintve, számomra két bevált darab van, a nagyobb testű halakhoz (a sügérhez is) egy vé-kony fém lapocska, a finomabb kapásokhoz pedig a vaddisznó sörtéje. Én a fém la-pot azért részesítem előnyben, mert szabályozható a jelző merevsége.
 
Nagyobb mormiskákhoz rövid kapásjelzőt, kisebb súlyúakhoz hosszabbat állítsunk.
 
Szereljük fel a botunkat és induljunk a jégre. Az orsóról lefejtett damilt átbújtatjuk a kapásjelző rögzítésére szolgáló gumi furatán, majd a kapásjelző végén lévő karikába fűzzük a damilt. Ezzel a felszerelés megtörtént, a műcsalit kell csak felkötni. Tartsuk úgy a mormiskát, hogy a horog öble felfelé álljon és felülről fűzzük át a damilt az ólomfejen. Aztán kössünk a horog szárára egy sokmenetes horogkötést, vágjuk le a felesleges damilrészt és készen is vagyunk. Ha jól végeztük dolgunk a damil és a mormiska horga közel derékszöget zár be és a horog öble felfelé áll.
 
Minden mormiskázás így kezdődik – a lékeléssel
 
Keltsük életre a csalikat a sügerek bánatára
Mielőtt a jégre mennénk győződjünk meg annak vastagságáról és lehetőleg többen menjünk horgászni. Ne feledjünk egy erős kötelet magunkkal vinni, ha esetleg be-szakadnánk ez lehet az életmentő szál. Legelső lépés a sikeres mormiskázás felé a lék elkészítése. Lehet fúrni, baltával kivágni vagy az északi országokban nagy nép-szerűségnek örvendő vésővel kialakítani. A leggyorsabb és legkevésbé fárasztó va-lamint zajjal járó, a fúrás. Néhány percen belül elkészíthetünk 2-3 léket, melyeket sorra járhatunk, ha nincs kapás az előzőben.
A módszert leginkább a rezgőspicces bottal történő horgászathoz tudnám hasonlíta-ni, de ebben az esetben a bot állandóan a kezünkben van és apró mozdulatokkal táncoltatjuk a csalit. Először mérjük be a feneket és a fenék felett 5-10 centivel kínál-juk fel a parányi mormiskákat. A horogra tehetünk egy-egy szál szúnyoglárvát, de éppúgy megfelel a „csupasz” műcsali is.
 
Az ekkora sügerek derékszögben lehajtják a kapásjelzőt
 
Kezünkben a szerelék, ideje kipróbálni.

Online látogatóink

Oldalainkat 150 vendég és 0 tag böngészi

Cookie-k kezelése