Receptek

Hal filézés

filezes 006

Elöljáróban közlöm, hogy írásomnak egyáltalában nem az a célja, hogy minél több halat vigyünk haza, és minél többet halmozzunk föl a fagyasztóba. Ellenben el kell ismerni, hogy a halak - és ne nyissunk most vitát azon, hogy a ragadozók, avagy a békéshalak gasztronómiai értéke a nagyobb-e - elkészítve ízletesek, finomak mindamellett, hogy egészségesek. Magyarországon ráadásul olyan kicsi az évi egy főre jutó halfogyasztás értéke, hogy azt szerintem mi, horgászok hozzuk fel erre az egyáltalán mérhető szintre.

A hazavinni szándékozott halat minden esetben a lehető legkíméletesebb bánásmódban kell részesíteni. Ha a megtartani kívánt hal a horgászat tervezett befejezése előtt fél órával, 20 perccel akadt, akkor szerintem kíméletesebb rögtön megölni, semmint bilincsre fűzni, szákba tenni, fölkantározni. 
A megölés után következhet a haltisztítás nem éppen "kellemes", és nem feltétlenül "szapora" momentuma. Fotóimon süllő tisztítása és filézése követhető nyomon, ez volt kéznél. Más halak esetében hasonlóan járunk el, bár a harcsát nyilván nem pikkelyezzük, a pontyot meg mondjuk általában nem nyúzzuk le. 
Az erős pengéjű - itt kifejezetten hátrány és balesetveszély fő forrása a hajlékony, például filéző-penge - kést körülbelül hatvan fokos szögben tartva száliránnyal, azaz a pikkelyek növekedésével ellentétes irányban elkezdjük előre-hátra mozgatni, mintegy vakarva a süllőt. Nem kell meglepődni és föl kell készülni rá - aki jobb híján kénytelen garázsban pucolni halait -, hogy a pikkelyek mindenfelé hullanak majd. A halat alaposan lekapargatjuk mindkét oldalán, az úszók tövénél is, egyszóval tökéletesen pikkelymentes legyen az immár csak konyhai alapanyag. Ha evvel megvagyunk, lemossuk a halat, és újból és mindaddig elvégezzük ezt a pikkelytelenítő vakarászást - bár pikkely már rég nincsen egy darab sem a néhai süllőn -, amíg csak nem lesz fakószürke és nyálkátlan a hal bőre.


Makulátlanul tiszta és pikkelymentes hal

Ezután következik az úszók kiemelése a testből. Ha csak simán levágjuk őket, akkor a csontos részeik a húsban maradnak, és minek legyen felesleges, azaz mellőzhető plusz szálka a halban? Az úszók - farok alatti úszó, hátúszó és hasúszó - mellett a kés pengéjét majdnem a gerincig csúsztatjuk, és az úszók teljes hosszán elvezetjük a szerszámot. Eztán a farok felől megfogjuk a "sörényt", és óvatos ámde határozott mozdulattal ez kiemelhető, "tövestől". Így cselekszünk minden úszónál, kivéve a mellúszókat. Itt kicsit trükkösebben járunk el. A mellúszók fölött, ahol a hal kopoltyúlemezei kezdődnek, a kopoltyú vonalában a süllőnél egy hosszú kis tüske húzódik meg, ezt egész egyszerűen késheggyel föl kell feszíteni a hús alól, és aztán már körbe is vághatjuk a hal fejét mellúszóstól.

Így érdemes 'alávágni' a süllő 'nyakánál' található kis tüskének.

 

Ha ügyesek vagyunk, akkor a farok alatti úszót úgy távolítjuk el, hogy túlvágva a végbélnyíláson, a farok alatti úszóval kiemelhető maga a bélcsatorna is, egészen a gyomorig. Ez már csak azért is remek lépés, mert nem túl jó dolog akár szándékosan, akár véletlenül "belebarmolni" a süllőbélbe. 

Az úszóktól és fejétől megfosztott halban így már csak az esetleges tej, ikra, az úszóhólyag és persze a vesék maradtak. Ha szükségünk van a tejre, ikrára, tegyük el, halászlébe nagyon jó. 

 

A süllő úszóhólyagjának eltávolítása a legmacerásabb dolog szerintem. Ezt nem lehet jól sem leírni, sem fotókkal illusztrálni. Néhány pucolás után megtanulja az ember, de elsőre és másodjára, valószínűleg nem gyorsan és nem túl jó eredménnyel végződik majd körünk. Azért ilyen húzós dolog bolygatni a halhólyagot, mert a süllőnél az bele, azaz rá van nőve a hasüreg gerincoszlop felőli részére. Így a "trükk" a következő: a végbélnyílás vonalán túl bevágunk a már kimetszett farok alatti úszónál annyit, hogy a kés egy vonalba kerülhessen az úszóhólyag végének vonalával. Ekkor nagyon óvatosan az erős hártya alá vezetve a kést, megpróbáljuk minél inkább a gerinchez közel vezetve a pengét előre, a fej (amit persze már levágtunk) vonaláig felfeszíteni a hólyagot. Az első pár centi után ez mindig kilyukad, legyünk bármilyen óvatosak is. Legnehezebb dolgunk akkor van, amikor elértünk a halfejhez közeli részre - itt egyszerűen nem tudjuk tovább feszíteni a hólyagot, ezért ezt a kis részt már óvatosan le kell vágni a gerincről. Így nem marad semmi hártya a halban; csak a vesék, amiket akár körömmel is kikaparhatunk a gerinc mellől. 
A süllő úszóhólyagjának kissé macerás eltávolításának főbb mozzanatai. 

 

Végeztünk, a halat átmosva lehet leadni a konyhába, meginni egy sört az ebédig, vagy legjobb esetben mi magunk készítjük el valamelyik halételt, szánk íze szerint.
Nagyobb süllőnél - másfél kiló fölöttinél - megejthetjük a filézést is, bár ez relatíve sok halhús elvesztésével jár. (Ellenben megkímél bennünket az úszóhólyag macerás eltávolításától) Filézés alkalmazható akár kilós halon is abban az esetben, ha a halból például paprikást szeretnénk készíteni, mert így a csonton maradt húst kiválóan hasznosíthatjuk az alaplében.
Tökéletesen megtisztított halunkat kibelezzük, ám más metódust nem követünk el rajta. Azonban most elő lehet venni a hajlékony pengékkel megáldott filéző késeket! Maga a filézés folyamata rém egyszerű és nem kell valami komoly dologra gondolni - a gerincről vágjuk le, lehetőleg minél tökéletesebben a húst, így abban alig marad szálka. 
Ezt a következőképpen tegyük: az oldalára fektetett halat a hátúszó mellett, mélyen, ameddig a gerinc engedi, elvágjuk, azaz belevágunk. Ezután óvatosan feszítve egyik kezünkkel a vágásba, tovább folytatjuk ezt a feszítő vágásfolyamatot, egészen addig, amíg a bordákhoz nem érünk. Mielőtt elérnénk a hal bordáit, találkozunk egy akadállyal, ami nem más, mint a süllő "Y" szálkasora. Ha tökéletesen szálkamentes filé a célunk, akkor ezt kikanyarítjuk, ennyi húst megér a kisgyermekek biztonsága. A bordáknál arra kell vigyáznunk, hogy miközben folyamatosan feszítünk és vágunk, az egyre vékonyabb húst ne vágjuk át a hasi részen. Ez itt egy kicsivel több türelmet és odafigyelést igényel, ám megéri. 
A filézés mozzanatai. Leírva jóval bonyolultabbnak tűnik, semmint a gyakorlatban azt ne tudnánk gyorsan és jól alkalmazni... 

A farok felé haladva az "Y" sor megszűnik a farok alatti úszó vonalában. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert a süllőből, kisebb gyerekeknek a hal ezen részéből nyugodtan kínálhatunk, ebben a gerincen kívül a süllő esetében nincs szálka! Filézzünk tovább - az utolsó vágással metsszük el a fél halat a testétől a farokúszónál. Így már meg is van egy nagy filénk. Most ugyanez a teendőnk a másik oldalon. Tehát fordítsuk meg a halat. A csupa szálka oldal mutat így lefelé, és ismét vágjunk szorosan a gerinc mellett a testbe, majd feszítve a húst, ismételjük a már leírtakat. Ha végeztünk, a has felőli részeket a filéken kapargassuk le, mert óhatatlanul marad némi hashártya a húson. Ha evvel is végeztünk, és átmostuk filéinket, akkor vágjuk legalább ketté a gerincet, amelyen maradt még hús bőven - ez halászlébe alaplének kiváló, és a halpaprikás alaplevébe szintén.

Feldolgozás után, ha fagyasztjuk a halat, nem szabad elfelejteni, hogy mélyhűtőben, legfeljebb fél évet tárolhatjuk!

Csákó Gábor

Online látogatóink

Oldalainkat 286 vendég és 0 tag böngészi

Cookie-k kezelése