Csuka

Csuka

(Esox lucius)

Tilalmi ideje: február 15-március 31.

Legkisebb kifogható méret: 40 cm

Teste hosszúkás, oldalt kissé lapított. Feje lapos, kacsacsőrre emlékeztető. Szája hatalmasra tátható és tele van tűéles fogakkal. Az alsó állkapcsa kissé túlér a felsőn, kampós végű, nagy kapófogak helyezkednek el benne. Ezek ha kitörnek, újra nőnek. Testét apró pikkelyek borítják. A vizek eltérő jellege, valamint a táplálék bősége jelentősen hat a test arányaira. A farokrész rövid, és jókora farokúszóval végződik. A három páratlan úszó elhelyezkedése teszi lehetővé, hogy a csuka a táplálékát egyetlen gyors ugrással kaphassa el. Színe a környezethez alkalmazkodik. Alapszíne a zöld, ami a hátán a legsötétebb, oldalán zöldes-aranysárgás és márványozott. Hasa fehéres, úszói is tarkák.

Igen korán, többnyire már február végén, márciusban ívik. Ikráit a sekély, part menti növényzetre, fűszálakra rakja. A csuka mesterséges szaporítása is megoldott: a lefejt ikrák 70-80 százaléka kikelhet, szemben a természetes körülmények között lerakott ikra 1-2%-ával. Gyors növekedésű hal, egyéves korában eléri a 100 g-os súlyt, kedvező körülmények között 2 éves korában az 1 kg-ot.

A csuka fogása korlátozás alá esik. Tilalmi ideje általában március 1-től 31-ig. Kifogható legkisebb mérete 40 cm. A horogra rendszerint az 1-2 kg-os példányok akadnak, de megnő 10 kg-on felülire is. A csuka valamennyi álló- és folyóvizünkben őshonos. Különösen kedveli a csendes, nem túl mély, vízinövényzettel benőtt holtágakat, a hínáros, nádas tavakat, csatornákat. A nagyobb vizeken a parti sáv közelében, a nádasok szélén tartózkodik.

Rendkívül falánk ragadozó. Mindenre rávág, ami a vízben él és mozog. Megeszi a békát, az apró víziszárnyast, a pockot. Fő tápláléka mégis az apróhal, amelyből töméntelen mennyiséget képes elfogyasztani. Saját faját sem kíméli. Gyomornedve olyan erős, hogy a lenyelt horgot is megemészti. A kishalakra a környezetbe beolvadva, takarásból les. A kiszemelt áldozatra villámgyors lendülettel csap rá, és nem hibázik. Kissé hátrahajló fogai közül nincs menekvés. A mechanikai ingereket felfogó, áramlást érzékelő oldalvonalnak is nagy jelentősége van a vadászatban. Táplálékának túlnyomó részét nappal ejti el, sötétben ritkán kap. A nagyobb halat derékon kapja el, majd megforgatja szájában és fej felől nyeli el.

A csuka horgászata:
A csuka horgászata pergetve a legsportszerűbb, élő hallal, úszóval, pedig igen szórakoztató. Pergetve főképpen ősszel fogható, bár a nyári hónapokban legnagyobb az étvágya. Ilyenkor korlátlanul jut kishalhoz a sűrű növényzet között, ahol a villantó minduntalanul elakadna. ősszel azonban a kishalak többnyire a mélyebb vizekre vonulnak, így a csukának is többet kell mozognia, hogy rájuk akadjon. A pergetéshez használjunk közepesen merev, 2,10-2,70-es botot, 0,25-0,35-ös zsinórral. A villantók közül az önsúlyos, közepes és nagyméretű támolygók, valamint a körforgók a legjobbak. Ugyancsak eredményesek a különböző wobblerek. Kissé opálos vízben a villantó lehet fényes is, de tiszta vízben óvakodjunk a túlságosan csillogó, nikkelezettektől. Tiszta vízben jobban beválnak az opálos, matt fényű sárgaréz vagy vörösréz színű, sőt egyik oldalon pirosra festett villantók. Akár gyalogosan, akár csónakból pergetünk, a csukázás során nagyobb vízszakaszt horgásszunk le. Dobásainkkal előbb a kövezés, vagy a nádfal közelében levő vizeken kísérletezzünk, s csak azután tapogassuk le a távolabbi vízrészeket. A villantót nyáron középvízen vezessük, késő ősszel a víz mélyebb rétegeiben is próbálkozhatunk. Az élőhalas úszós csukázásnak a pergetéssel szemben az az előnye, hogy élő hallal néha még akkor is becsaphatjuk őket, amikor a villantó már csődöt mondott. A csuka ugyanis alig tud ellenállni a horgon vergődő csalihal csábításának. Élő hallal rendszerint állóvízen, vízinövényzet között horgászunk. A horgon mozgó csalihal könnyen elakadhat a növényzetben. Ezért a felszerelés legyen erősebb. Vízinövények között, nádszéleken 3 méter körüli, merevebb botot, 0,35-0,45-ös zsinórt, nagyobb úszót és ennek megfelelő ólmot, 3/0-1/0-ás egy- vagy háromágú horgot használjunk. A horgot az éles fogak miatt célszerű drótelőkére kötni. Nagyobb úszóra azért van szükség, mert annak nem csupán az ólmot, hanem a kishal mozgását is el kell bírnia. Kapásnál az úszó hirtelen a víz alá merül, majd lassan elindul a víz alatt. Ezek igazán izgalmas pillanatok! Ne vágjunk be azonnal, várjunk néhány másodpercet, amíg a csuka a kishalat megfordítja a szájában. Így biztosabban akad a horog. Legyen velünk szájfeszítő és horogszabadító. Ezek nélkül bajosan lehet a horgot kiszedni a csuka szájából. Ha mártogatva horgászunk, a kövezések mentén ugyanazt a felszerelést használhatjuk, mint az élőhalas úszós csukázás során. Ha azonban bedőlt fák víz alatti ágai között próbálkozunk, még erősebb szerszámhoz kell nyúlnunk. A horogra akadt csuka rendkívül hevesen védekezik. Többször is megiramodik, kiugrik a vízből, a fejét rázza, csakhogy megszabaduljon a horogtól. Ha ilyenkor meglazul a zsinór, könnyen leszakad a hal. Feltétlenül szákkal merítsük ki.


Őshonos ragadozó halunk, mely jellegzetes más hallal nem összetéveszthető, mint a képen is jól látható, ezért alakjáról nem írok többet. Talán annyi fontos még, hogy akár 100-150 centimétere is megnőhet. Mindenhol megtalálható hazai vizeinkbe, ebből kifolyólag mindenhol megpróbálhatunk rá eredményesen horgászni. Főleg parti növényekkel benőtt partszakaszokon szeret tartozódni, ugyanis innen szokott nézelődni és az első adandó áldozatra lecsapni, majd azt felfalni. Főleg keszegeket, kisebb testű más halakat, békát és madárfiókákat (akik oda merészkednek).

Na, hogy is horgászunk rá. Egyelőre nézzük az úszós horgászatott:

A felszerelés a következő egyszerű technikával történik. Vásárolsz egy kb. 25 g-os csukázó úszót a boltos majd ajánl egyet, vagy kettőt. Veszel hozzá 20 g-os gömbólmot acélelőkét kb 30 cm-eset és 1-es süllőző horgot. Az úszót ráhúzod a damilra megütközteted. Az ólmot szintén felhúzod a damilra szintén rögzíted fixen, majd kötsz egy forgókapcsot, olyat amelyik kapcsos, mivel abba tudod kényelmesen bele akasztani az acél, vagy kevlár előkét. Majd az előkére rögzíted a horgot és kész is a csukázó felszerelés. Nincs már dolgod, mint kiválasztani a csukás helyet és türelmesen várni míg fogsz egyet. Ja a kishalat szúrhatod orrba és hátba is, lehetőleg úgy, hogy ne szúrd át a gerincét. Azt nem tudom miért, de van aki a döglött halra esküszik és azt állítja, hogy a legnagyobb csukákat, azzal lehet fogni.

Ez a felszerelés, majdnem ugyanaz, mint az előbbi, csak annyi a különbség, hogy megméred a vízmélységet. Itt nem gömbólmot használsz, hanem fülespálca, vagy cseppólmot. Miután megmérted a vízmélységet eldöntöd, hogy hol lesz a csuka (ami nem biztos, hogy bejön), vagyis milyen magasságban kívánsz horgászni. Ezután már nincs más dolgod, hogy elvágod a damilt kötsz egy 3-as forgót, rögzíted az acél, vagy kevlár előkét, horgot. Tűződ a kishalat és várod a kapást.

Most nézzük meg az összetevőket:

Itt megtalálható az összes lényeges kellék ahhoz, hogy össze rakjuk a szereléket. (Na jó a bot és az orsó nincs itt.)

Lássuk egy kicsit részletesebben:

Az egyik legfontosabb kellék az acélelőke, melyek közül ez egy wolfram szálas előke.

Két fajta csukázó úszó, az egyik kivehető izével, melynek a helyére világító-patron rakható.

Itt láthatjátok közelről a forgókapcsos karabinert és az anélküli karabinert.

Itt a végszerelék. Mely áll egy főzsinórból, rajta az úszó, alatta a gömbólom, hurok, rajt a forgókapcsos-karabiner, acélelőke, forgó- kapocsnélküli karabiner és rajta a füles süllőző horog.

A kishal lehet küsz, bodorka, kárász, vörösszárnyú- és dévérkeszeg, olyan 7-14 centiméterig. Bár igaz, hogy elméletig ilyenkor nem valami szerencsés rablóhalazni, mivel a víz tele van kishallal és nagyon nehéz becsapni őket. Dehát próba szerencse.

A legfontosabb a csuka szájába kézzel ne nyúlkáljatok, mert nagyon éles a fogsora és a harapása is. Könnyen leharapja az ujjperceteket. Ha erre a nemes halra horgásztok mindig legyen nálatok szájfeszítő és horogszabadító csipesz.

Online látogatóink

Oldalainkat 122 vendég és 0 tag böngészi

Cookie-k kezelése