Balin horgászata

balinA balin tartózkodási helye megegyezik a kishalak tartózkodási helyével, mindig követi a kishal rajokat, a nagyobb példányai magányos farkasként, kisebb egyedei csapatban tizedelik az apróhalakat. Folyóvizeken általában sebes szakaszokat felváltó limányos részeken, sarkantyúk, gátak tövénél, erőművek oxigéndús alvizén. Általában a felszín közelében tartózkodik, sokszor látott hallá válik amint rabol, vagy csak egyszerű méltósággal a felszín közelében portyázik, ilyenkor lehet látni amint a hátúszó első kemény sugara egy V-alakú csíkot húz a vízfelszínen. Állóvizen is elsősorban a nyílt vizen tartózkodik, de a kishalakat követi egészen a nádas széléig, állóvizen sokkal óvatosabb ezért nehéz horogra csalni. Az évszakok is befolyásolják mozgásterét, míg nyáron a felszín közelében tartózkodik (gyakran hangos rablásaival adja a horgászok tudtára, hogy elérkezett az idő, hogy elővegyék a balinozó szereléket), ahogy hűl az idő a kishalak egyre mélyebb részekre vonulnak, a balin természetesen követi a halrajokat, télen egészen a fenék közelében tartózkodik.

Kapási idők:
A balin szeszélyes hal, gyakran akkor jelenik meg amikor a horgász nem is számít rá. Nappali ragadozó, az éjszakát pihenéssel tölti. Horgászatára a legalkalmasabbak a hajnali és a késő esti időszakok, sokszor előfordul, főleg frontbetörés előtt, mikor a fülledt meleget hidegebb léghullámok váltják fel, különösen aktív. Az erős szél sem veszi el kapókedvét. Főleg nyári délutánokon heves zápor után eredményesen horgászhatunk rá. Gyakran a déli órák is eredményt hozhatnak. A balin kimondottan olyan hal amelyik mutatja magát, hangos rablását szinte nem lehet nem észrevenni, annyira jellegzetes, hogy más halfajjal össze nem téveszthető, gyakran ha az első rablási kísérlete nem sikerül, utánnaveti magát többször is áldozatának. Mivel fogai nincsenek ezért a kishalat egyetlen szippantással nyeli el.

Horgászmódszerek:
A balinra töbféleképpen horgászhatunk, talán a legklasszikusabb a balinólmos műlegyes módszer, amely a zsinnórvégére rögzített "balinólomból" (szivarólomhoz rögzített háromágú horog, az ólmot festik, vagy esetenként rovátkolják, a horog szárára színes pamutbojtot kötnek) és a főzsinóron lévő oldalelőkékre kötött különféle műlegyekből áll. Az ólom maga a kihajításhoz szolgáltatja a megfelelő dobótömeget, egyben utánozza a menekülő kishalat, a rovátkákat is készíthetünk éles késsel az ólomra (kezünkre vigyázzunk !), ezek a rovátkák bedobáskor levegőt fognak és a vízben való vontatáskor ezüstösen csillog az ólom, és még rezonanciát is kelt. A műlegyeket egymástól olyan távolságba érdemes a főzsinórra rögzíteni, hogy bevontatáskor az egyik légy a felszín alatt közvetlen, a másik a víz színén táncoljon. 
Pergetve is kitűnően horgászható a balin főleg spinnerekkel, mindig hosszú levelű forgókanalas villantót válasszunk erre a célra (Mepps Aglia Long 3), támolygó villantók közül csak a kisméretű hosszúkás kanalak jöhetnek szóba (Abu Toby), a villantót mindig a rablás irányába hajítsuk, és ahogy vízre ért, azonnal kezdjük el vontatni, a balin ugyanis nem eszi meg a csukánál már sokszor bevált hulló falevél taktikát. 
Van még egy módszer amelyet régebben alkalmaztak a távolabb rabló balinok horogra kerítésére, ez az ún. vízisárkány. Ez a szerkezet a víz sodrását kihasználva a folyással szemben vontatva a folyóvíz közepe felé igyekszik. Három fő részből áll: pingponglabda, amely az egészet a felszínen tartja, erre ragasztva egy felső lap, amely a vízzzel vízszintes helyzetben van (ez segíiti a vízen való stabilabb fekvést), majd erre merőlegesen felragasztva egy ún. terelőlapát amely fixen áll, és ez tartja irányban a vízisárkányt.A terelőlap aljára fel kell erősíteni egy ólmot, a tömege akkora legyen, hogy a szerkezet még fenn maradjon a vízfelszínen, és ugyanakkor tőkesúlyként is működjön, tehát a vízisárkány stabilitását növeli az ólom. A felső lapra furatokat készítsünk, és ebbe fűzzük be a zsinórt y-alakba, úgy hogy a vízfolyás irányára mindig merőlegesen álljon, csak így fog befelé igyekezni a sárkányunk. Az eszköz hátoljára is kerül egy furat ide akasszuk a horgot, amelyre kishalat tűzünk. A vízbeengedés után egy kicsit a sodrással leúsztatjuk, majd a zsinórt megfeszítve a folyással szembe elkezdjük vontatni, ha jól működik akkor a víz közepe felé fog igyekezni szerelékünk.Ugyanezt megtehetjük vízigolyóval is csak ott nem tudjuk irányítani úgy a szerelékünket.





Felszerelés:
A balinólmos-legyes horgászathoz a legmegfelelőbb bot egy 3-3,30 m hosszú 40-80 g dobótömegű spiccakciós horgászbot, az orsó legyen minnél megbízhatóbb, simább futású, a dobkiképzése kúpos kivitelű legyen, hogy a zsinór könnyen futhasson le, ezáltal növelve a dobótávolságot. A pergetéshez használhatunk kissé kisebb dobótömegű 30-60 g-os botot. A zsinór mérete 0,30 mm átmérőjű, érdemes 5-10 m egy számmal vastagabb (0,35-ös) ún. ostort készíteni, amely azt hivatott szolgálni, ha a horgon védekező hal megugrik ne szakadjon el a zsinór. A horgot itt is fenjük tűélesre, de legjobb ha kémiailad élezezett horgot vásárolunk.

Csalik:
Élőcsalik közül elsősorban a kishal jöhet szóba, küsz jász, bodorda 5 cm körüli példányaival csalizzunk, inkább a hosszúkás kishalakat nyeli a legjobban a ragadozó. Különféle rovarokkal is próbálkozhatunk, főleg akkor ha a balinok olyan közel rabolnak a parthoz, hogy szinte lefröcskölik a horgászt, szöcske, fekete tücsök, cserebogárrajzáskor a cseerbogár, lepke stb. Műcsalik közül is a keskenyebbeket részesítsük előnyben, az előzőekben leírt ABU Toby és a Mepps Aglia Long 3-as a két favorit a villantók között. Rapalákkal is horgásznatunk balinra, elsősorban a mindössze 3 cm-es MFR jelzésű (Mini Fat Rap) példányaival S színösszetételben. 
Balinólmos legyeknél csak egy szempontot kell figyelembe venni:a műlégyben sok legyen benne a fehér szín, a horog méretét tekintve 1-2/0 -ig terjedhet, a műlégy kötése előtt a horogszárat érdemes lelakkozni színtelen lakkal, ami a rozsdásodás ellen védi a horgot.

Fárasztás, kiemelés, élvetartás:
A balin kapása villantóra általában heves, egyetlen szippantással nyeli el a műcsalit, a műlegyes horgászok gyakran a fogaskerekekként működő garatfogak közül kell, hogy kipiszkálják a horgot. Az élő kishalal való horgászat esetén a kishalat gyakran csak körbeússza majd elúszni látszik és a következő fordulónál rárabol. A kapás után gyor kirohanásokkal igyekszik megszabadulni a horogtól, sokszor a felszín közelében csapkod, kiugrik a vízből. Mivel igen gyorsan úszik, nagyon hamar elkészül erejével, a szákolással ne nagyon igyekezzünk mert a hal még az utolsó pillanatokra is tartogathat meglepetéseket, hirtelen kirohanásokat. Szákolni a már teljesen kifáradt balint lehet. Élvetartása folyóvízen a legészszerűbb, nagyméretű szákban, illetve hosszú pórázra fűzve és a mélybe engedve. Állóvízen már bonyolultabb a dolog, mert állandó friss vízre van szüksége a balinnak, előfordul gyakran, hogy elpusztul.

Online látogatóink

Oldalainkat 92 vendég és 0 tag böngészi

Cookie-k kezelése